hozzászól [F] Kultúra
top 50
<=
31. nevergigi / 2012. aug. 20. /
[30] Igen én vagyok az :) köszönöm a pozitív hozzászólást, és örülök, hogy tetszett :)
30. Raziel / 2012. aug. 20. /
[29] Nekem tetszik. Írni verset nem tudok, de kritizálni, azt igen. :) Ha te vagy Ágnes, akkor gratulálok.
29. nevergigi / 2012. aug. 20. /
[1] Élessz fel!

Lehelj holt szívembe,
életet lelkembe
merev, jég testem,
olvaszd fel kedvesem,
ölelj át csendesen!
Vigyél pírt bőrömre,
színt e halott testfedőre!
Segits élni!
Segits érezni!
Segits téged szeretni!
Csak mára segíts itt lennem,
a te világodban léteznem,
ölelésedben elvesznem.
Mert csak te...
Csak te...
Hozhatsz vissza az életbe...
28. infinitedreams / 2012. aug. 20. /
[27] Ezt most hogy érted? Szerintem sehol sem kategorizáltuk az embereket így, hogy ő "értelmiségi", ő meg nem, az első csoport jókat olvas, a második meg igénytelen. :)

Egyébként az általad használt kifejezés kicsit kétértelmű, mert az is megérint, ha egy kutya haláláról olvasok, de ennek még nem feltétlenül lesz irodalmi értéke. Viszont ha úgy érted azt, hogy megérint, hogy elgondolkodtat, érzelmeket gerjeszt benned és többnek érzed magad általa, akkor ugyanarról beszélünk.
27. lionheart / 2012. aug. 20. /
kicsit beleolvastam a topicba...azért elszomorító,hogy így gondolkodtok az olvasókról.pl egyáltalán nem vagyok értelmiségi.de ez nem jelenti azt,hogy igénytelen lennék.az a lényege,hogy megérint-e az,amit olvasok,s teljesen mindegy,hogy klasszikus-e vagy modern irodalom.
26. infinitedreams / 2012. aug. 20. /
Oké, ha szépirodalomról van szó, vagy bármi ilyesmiről, akkor igen, kell. De a szórakoztatóirodalomba nem feltétlenül muszáj beletuszkolni, szerintem.
Meg szerintem jobb is, ha én nem írok semmilyen magyar vonatkozást, mert valószínűleg nem a pozitívumokat emelném ki, akkor aztán meg kitörne a parasztfelkelés.
Na igen, a nemzeti önbecsülés. Mondjuk ahhoz valamit fel kéne tudni mutatni, amire büszkék lehetünk. Mondjuk mint a németek a precizitásukra. Az angolok a fura humorukra. Arra, hogy xy, akit elüldöztek innen, mit talált fel később Amerikában... Arra nem feltétlenül kéne. Mindegy, ez már egy más téma.

Pontosan. Az valahogy nevetséges, ha magyar nevet használunk, akkor is, ha az angol név ugyanolyan egyszerű. Egyébként fordítóként azt kell mondanom, hogy nem csak a nevekkel van így. Rengeteg dolog van, ami angolul remekül hangzik, magyarul meg egyszerűen sehogy sem jó.
25. olikaa / 2012. aug. 20. /
[23] Igen, amit te csinálsz, az más. Az is nagyon szimpatikus.
De amellett is vagyok, hogy kell a magyar vonatkoztatás a kortárs művekbe... Nem erőltetve, nem mindegyikbe. De kell. Sokan a magyar értékeket lesajnálják, leminősítik. Az nyugati dolgokat pedig túlértékelik. Nagyon bonyolult dolog ez. Mindenhol megjelenik... valahol a nemzeti önbecsülésünk a bányászbéka segge alatt van.

Mintha nevetséges lenne leírni, hogy a farkasember a Balogh Béla pálinkájától változik át, ugyanakkor az nem nevetséges, hogy a vámpír csak a Red James coltjából leadott lövéstől hal meg... a rossz beidegződés... :)
24. olikaa / 2012. aug. 20. /
[21] Örülök neki. Ezt a versikét buszozás közben írtam... egy csaj telefonon panaszolta el a férfiügyes bánatát valakinek... nagyon lehangolt és döntésképtelennek tűnt... neki írtam, de aztán nem adtam oda. Hülyén vette volna ki magát a dolog, nem volt hozzá merszem. :D
23. infinitedreams / 2012. aug. 20. /
[22] Fura is. :) De mondjuk ez még rendben is van, mert hát végső soron mindegy, hogy hogyan hívják.
De miért fontos az, hogy magyar vonatkozású legyen a dolog? Az volt asszem a példája, hogy ha majd egy olyan ötlettel jönnek, hogy egy vérfarkas akkor változik csak át, ha Fütyülős pálnikát iszik, na akkor jöhetnek a kéziratok. :D Persze, ez túlzás, ő is mondta, csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy mire gondolt. Valami nagyon magyar dolgot akar.

De nekem erre személy szerint nincs szükségem. Olvasóként egyáltalán. Íróként meg csak púp lenne a hátamon ilyesmiket kitalálni még hozzá. Én inkább az olyan műveket szeretem, ahol nincs pontosítva, hogy hol is játszódik, mi is történik. És akkor tényleg azt érzem, hogy hé, ez nálunk is megtörténhetne. Ha nincs benne mondjuk az, hogy "és akkor bementem a boltba és vettem egy doboz fánkot". Mert ugye ilyet senki sem csinál Magyarországon.
22. olikaa / 2012. aug. 20. /
[20] Szerintem épp ez a baj. Az évek során annyira bele lett ütve a fejekbe, hogy a külföldi (főleg angol) név a menő, a divatos... a "tekszászi vadcsermenka" mennyire jobban hangzik, mint a "sümegi vadcsermenka". :D Régen az orosz író orosz neveket írt, a magyar magyart. Furcsa lehet a világot meghódító főhőst Istvánnak nevezni... pont azért furcsa, mert elszoktunk ettől...
21. infinitedreams / 2012. júl. 30. /
[19] Elgondolkoztatott. Rengeteg minden jutott eszembe róla. Tetszik. Pont ezt szeretem az irodalomban, művészetben. :)
20. infinitedreams / 2012. júl. 30. /
Sokszor elgondolkozom azon, amit egy könyvkiadó vezetőjével készült interjúban olvastam. Azt mondta, hogy unja már, hogy beleolvas egy-egy kéziratba, és Jessicák vannak benne, akik Los Angelesben élnek. Ő úgy véli, hogy az olvasóknak magyar főhősökre, magyar vonatkozásokra van szükségük, ergo egy olyan már piros ponttal indulna nála, amiben magyar a főszereplő és a környezet.
Ti ezzel egyetértetek?
Rengeteget gondolkozom ezen, és egyszerűen nem látom meg benne az igazságot. Mert tegyük fel, hogy egy manapság divatos műfajban ír valaki, például vámpírokról vagy vérfarkasokról szóló könyvet. Abszolút nevetségesnek hatna, ha azt olvasnám, hogy ez a lény a Bükk hegységben tanyázik épp, de egyébként meg egy mucsaröcsögei kis faluban él.
19. olikaa / 2012. júl. 29. /
Apróság néma szavaim célja:
A reményt süket fülekbe csenni:
Idd az élet szárazát is néha,
Mert szomjúság nélkül a víz semmi.
18. infinitedreams / 2012. ápr. 16. /
[17] Érdekes, hogy a napokban nagyon lehangolt voltam, és egy kommentet követően rájöttem, hogy az alkotás az egyetlen, amiről még a padlón is úgy gondoltam, hogy van értelme. :)
17. olikaa / 2012. febr. 3. /
Én mégis úgy vélem, hogy érdemes küzdeni. Ha már csak kevés ember is örül annak, amit csinálsz, az nagyon jó érzés. Ha pedig olyan jól eltalálod a dolgokat, hogy talán azok is érdeklődést kezdenek mutatni, akik mindaddig magasról tettek rá... nah, ez a fantasztikus dolog. :) Tehát szerintem személyiségfüggő is a dolog.
16. infinitedreams / 2012. febr. 2. /
Versek... Szerintem az még lehetetlenebb vállalkozás, mint a próza. Én is versekkel kezdtem egyébként, aztán rájöttem, hogy annyira nincs hozzá érzékem, mint kellene. :) De valamennyiben hasonló a kettő helyzete: nehéz kitörni, és sokkal könnyebb érvényesülni, ha valaki támogat. Ez talán mindenfajta művészetre érvényes. De a költészettel talán az is a baj, hogy nem olyan helyet foglal el már az irodalomban, mint régen, amikor még társadalomformáló ereje volt. Valószínűleg ebből ered az, hogy költőként még nehezebb, és ha sikerül is megismertetned magadat, akkor is csak egy szűk réteg fog ismerni és értékelni.
15. olikaa / 2012. febr. 2. /
[14] Mostanában nem vetettem bele magam az irodalom bugyraiba. Nem sokat ovlastam mostanában. De ha egy nevet kell írni, akkor legyen Kukorelly. :) Egyébként szerintem talán az egyetlen esély, hogy egy mai költő helyet szerezzen magának a polcokon az lehet, hogy egy már elismert ember mellé áll. Amire nagyon kevés az esély. Említettem már, hogy nehéz kitörni... nagyon nehéz.
14. Phoenix / 2012. jan. 30. /
Próbálkoztam verseket írni, de nem igazán fektettem bele energiát. Nehéz megjelentetni, egy saját kötetet kiadni pedig rengeteg pénzbe kerül, és majdnem lehetetlen. •Kortárs magyar versírok közül kiket olvastok?
13. olikaa / 2012. jan. 26. /
[12] Mi a véleményed a versekről? Verses köteteket sem egyszerű megjelentetni. Ha fizetsz pár ezer forintot versenként(!), akkor bekerülhet egy antológiába, amiben van körül-belül kétszáz vers, amiből két-három a tied. A többi a másik ötven költőé. Így sem egyszerű kitűnni a tömegből. A pályázatok nagy része pedig nem korhatáros. Nehéz versenyezni egy 45 éves világlátott művész ellen 20 évesen.
12. infinitedreams / 2012. jan. 26. /
Nem fogalmaztam elég érthetően, valószínűleg azért, mert ez egy nehéz téma, és nehéz pontosan leírni, hogy hogy is értem. Nyilván én sem úgy értettem, hogy önmagában érték az, hogy szórakoztató. De ha már egyszer szórakoztató is és irodalmilag értékes dolgok is vannak benne, akkor miért nem értékeljük többre, mint azt, amiben ugyanannyira értékes dolgok vannak, de baromi unalmas? :) Valahogy így gondoltam én... Egyébként nagyon fontos dolgot mondtál azzal, hogy "A kiadók sem vevők rá." Szerintem pontosan ez az irodalom halála. A profitorientáltság. Ami érthető, nyilván, de emellett nekik az lenne a feladatuk, hogy segítség az értékek közvetítését - és ezt bizony nem teszik meg.
=>
Fórum
wline