[4] Rím faragás :)

Az igaz sziv,érzelmi csatákat viv.A világ felé hiv,szenved és sziv. *Pulzus*

Amikor feladni akarod, egy szívből jövő mosoly, pár kedves, megértő szó - mint a sötétben felcsillanó fény! S ezektől újra élni kezd a REMÉNY. -szív-

Ha álmunkban egy szakadék,az nem az élet akadék.Végén ébredsz és élsz,lelked mélyén valamitöl félsz. *Remény*

#1273 Rettenetes volt a tegnapi álom, közelről láttam a közelgő halálom. Az ilyen álmokat a rohadtul utálom, meztelen szőkenő az én igazi álmom. /szakadék/

Hogy írjatok én is azt várom, rímet faragni az álmom. /álom/

Mily jó a csók,egy érzéki bók,nem habók.Hova lettetek költö kollégák,nem jőnnek a novellák?Gyertek irjatok mint régen,irásunk tovább száll a tündérmeséken. :levél:

#1270 Fűlűnket sérti a magasabb herc,de a szivünken az az a perc.Mikor lánga lobban mélye,szántja érzö ekéje. *Csók*

#1269 Az élet, sok szép pillanat, elillan egy perc alatt. Járd az utad boldogan, nem értik ezt oly sokan... /perc/

#1268 Hogy mi a mágia,már egy romantikus ária.Szivem mélyén dudol,mert te mindent tudol. *Pillanat*

Fűben-fában orvosság van, ezt vallja a boszorkány tan. Máglyára ne vessék, sárkányfüvet tessék! -mágia-

#1265 Elnézést te müköröm,új rimmel együttmüködöm.Elnéztem a szót,de irok jót. *Boxorkány*

#1265 Ha egy tányérnyi öröm köll,hajitsd el azt csörömpöl.Hullik majd szerteszét,lapátolhatsz mint a gép. *Seprü*

Köztetek írni oly nagy öröm,miközben a fejem töröm,melegszik meg a söröm :p -köröm-

#1263 Eljött a várva várt este,fáradt mindkettönk teste.Mert mindegyikünk a másikat egésznap leste. *Öröm*

Hiszik sokan,hogy a lelkünk magasabb rendű, mint a testünk, s ha a külső burkon vesztünk, új testbe költözik a lelkünk. A lélek él tovább, ó, mert jön a reinkarnáció -este-

Eljött a lombhullás,a nyárnak elmúlás.Semmi sem tar örökre,minden megújjul s pörög le.Minden változik az élet kártyája egy terc,nem tart itt sokáig ez a röpke perc. *Reinkarnáció*

Rettenhetetlenül jön a változás, olyan mint egy körforgás. Ugyanaz és mégis mindig más. Ugyanazok maradunk valójában, hajlongunk az idő sodrában. Járjuk az egyenes utat, még nem adjuk meg magunkat. -elmúlás-

Évszakok jönnek, évek telnek, a madarak is már messze telelnek. Tél után jő majd a kikelet, mikor a kislány szeplősen nevet. Ha elmúlik jön a nyár, tengerparton mindenki mezítláb jár. -körforgás:

#1258 Hull az elsárgult levél,hull a sok falevél.El múlt már a nyár,egy új évszak vár. *Évszakok*

Hová visz a szél kis falevél, felkap, magával sodor, felemel. Majd megpörget vadul, haragosan, egyszer csak elejt s elfelejt. S ha kedve útja úgy járja, feléd repül és rád talál újra. - falevél-