hozzászól [F] Babavilág
top 50
<=
31. Picibocs / 2009. szept. 30. /
Sziasztok.nekem úgy adatott hogy nagyfiamnak a 2.férfit kell elfogadnia mint apa.az elsőt utálta a mostanit imádja.megbeszélték hogy barátok és nem apa fia.együtt járnak le focízni együtt tanulnak és a titkait is vele ossza meg nem az édesapjával.végre boldognak látom és így már én is nyugodtabban leszek boldog.
30. Glorya / 2009. szept. 30. /
[29] Nagy szerencséd volt,ez a ritkábbik eset. Olyan apa - anya és olyan gyerek kell hozzá,aki nem ragaszkodik az +édes"hez és elfogadja,hogy más is élhet az anyjával/apjával.
29. Impulse / 2009. szept. 25. /
Az én szüleim 5 éves koromban váltak el,anyum ujra ferjhez ment es lett egy neveloapukam,aki soha nem éreztette velem,h nem a verszerinti apukam.en ot tekintem apumnak,hisz ö nevelt fel.az igazi apam itt lakik a faluba,de soha nem erdelkeltuk öt.van egy hugom,aki bar csak a feltestverem,de ezt soha nem volt tema nalunk.en ugy gondolom nem szamit,ki a verszerinti szulod,vagy testvered,hanem az,h ki az akire barmikor szamithatsz,az en apukam ilyen.
28. Glorya / 2009. szept. 25. /
[27] Sajnos ez tényleg így van,a nõk nehezebben fogadják el a más gyerekét,talán mert ez nálunk másképp alakul ki mint a pasikban.
27. Hencsy / 2009. szept. 25. /
az én szüleim 19éve válltak el,én 23 vagyok.azóta van 6 fél tesóm.2 anyurolés 2 aputol amik unnen onnsn vérszeribti,meg apu hézzasságábol még 2 amihez semmi közöm.ami a nevelöapámat illeti az iskolás évek alatt nem igazán fogadtam el,apámnak lett egy házzasága ahol már a mostohaanyámnak volt nálam 2 kisebb gyereke,sajnos szokszor éreztem azt h apám el hanyagolt,és ezt a mai napig nem fogom és nem is tudom meg bocsájtani neki.a mostohaanyám néha olyan hátulrol mellbe jövök stilus volt.és sokszor mutatta ö azt h nem vagyok a család része(mármint az övéké)nagyon szar.de mindig tudni kell taplra állni
25. Erzsoka / 2009. szept. 22. /
[24] Erre a témára még visszatérünk :) Pár nap múlva ha nem baj, mert most huha sok a munkám, annyi túlórám lesz + 3 hét beragadt szabadság, hogy nincs annyi munkanap az évbõl :)
24. Glorya / 2009. szept. 22. /
[23] Én vagyok a topic házigazdája,úgyhogy engedélyezem :) De természetesen nem kötelezõ. Érdekelt volna a tapasztalatod,mert sajna én is ily módon nõttem fel,igaz,nekem az édesapám az alkoholista.És meg kell mondjam,nagyon kemény dolgok mentek 10évig,konkrétan életveszélyben is voltunk.És most 20év után anyumék újra összejöttek,és nem értettem,miért de ÖRÜLTEM neki.Illetve örülök.
23. Erzsoka / 2009. szept. 21. /
[22] Az legyen egy új topik témája :) Valami hasonló volt már itt a fórumban, alkoholista a családban, vagy ilyesmi...
22. Glorya / 2009. szept. 21. /
[21] Nem baj írd csak le,tanulunk belõle.
21. Erzsoka / 2009. szept. 20. /
[1] Jó a téma.Én a válásom után 6 évig voltam egyedül a 2 gyerekemmel,mikor hozzámentem a második férjemhez. Neki is volt 2 gyereke,akik minden második hétvégét nálunk töltöttek.És lett egy közöske,õ most 20 éves.Egy darabig jól ment a dolog,a gyerekeim apának szólították a férjemet,minden szeretetüket neki adták,amit az apjuknak "kellett volna",hisz az le se tojta õket.Aztán jöttek a problémák.A férjem ittas randalírozásai mindenkit eltávolított egymástól,az elsõ konfliktusnál elõjött, hogy nem vagy az apám...Én védtem a gyerekeimet,nem engedtem,hogy egy ittas ember mondja meg a frankót...a 2 nagy megutálta a férjem, amit a saját apjuknak megbocsátottak volna,azt neki sosem fogják.És tõlem is eltávolodtak,mert nem tudtam ott és akkor megoldani a helyzetet. De ez már egy másik történet.
20. Almo / 2009. szept. 20. /
[1] Az én páromnak van egy kamasz lánya.Leginkább semmilyen a kapcsolatunk.visszahúzodó,csendes gyerek,pont az ellentétem,igy nemigazán van közös témánk..nem is nagyon eröltetem a beszélgetést,mondjuk elég ritkán látjuk egymást,mert az anyjával él.
19. Wildcath / 2009. szept. 20. /
[18] Képtelen vagyok rábízni magam egy pasira. Nem ad biztonságérzetet. Ergo túl erõs akaratú lettem. Gyakorlatilag macskajancsit csinálok a pasijaimból.
18. viaa / 2009. szept. 18. /
[17] És hogy hatott ki?
17. Wildcath / 2009. szept. 18. /
Hát, nekem sem a vér szerinti apámmal, sem Anyu második férjével nem volt normacide kapcsolatom. Õszintén szólva egyik nagyobb fax volt,mint a másik. Viszont az "apátlanság" egy téren kihatott a további életemre. Konkrétan a párválasztásnál...
16. viaa / 2009. szept. 18. /
Nekem volt két nevelõapam is,egyikkel sem volt jo a kapcsink,bar nekem nem volt "igazi" papám. Azt hiszem a mostohak sem kezeltek gyermekükként,talan azert nem alakult jo.
12. Zolicska2 / 2009. szept. 18. /
[11] Nagyon egyxerü! Ugy tekintek rá mint sajátra! :) és hál isten nagyon ragaxkodo terméxet! :) második apjának tekint!
11. Glorya / 2009. szept. 18. /
Látom abban nagyjából egyetértünk,hogy nehéz elfogadni egy idegen gyereket,bár erre is van kivétel Hála Istennek.Zolcsika meséld el,hogy csinálod? :)
10. xDancegirl / 2009. szept. 16. /
Nálunk a bátyám van más apától, anyunk egy. Az én apám szerette is, elfogadta. Egészen addig, míg én meg nem születtem.. Attól kezdve ott köt bele, ahol tud.. Szívbõl gyûlöli.. De itt más tényezõk is közrejátszanak.. Többek között az, hogy az évek során kialakult benne egy mérhetetlen féltékenység anyu elsõ férje miatt(aki nem mellesleg 23 éve halott..). De nem ez a téma, úgyhogy be is fejezem..
9. -aangy- / 2009. szept. 16. /
en nem voltam benne ebben a dologban,de masnal lattam ilyenre peldat es jol mukodott,szerintem ha mar valaki szeret valakit akor elfogadja a gyereket ez lenne a normalis
8. VadAngyal / 2009. szept. 16. /
[1] Szerintem el lehet fogadni a párod gyermekeit és sajátodként szeretni!
=>
Fórum
wline